Mindent is, avagy felhívás keringőre…
… no de ki az, aki olyan elvetemült, mint Béla?

Egy korábbi posztban felmerült a kérdés egy Falkatagunk részéről, hogy ha valaki minden távon el szeretne indulni Csopakon, az lehetséges-e. Tulajdonképpen majdnem, azonban ez komoly kihívás lenne!

Október 12-13-án összesen 7 féle versenyszámot rendezünk, amelyből 6 felnőtteknek szól. A terep ezen a helyszínen többnyire jól futható és ezt a terepakadályfutó távokon a pálya hosszával igyekszünk kompenzálni – természetesen a megadott határokon belül, azonban a teljesítés idejére ez mindenképp hatással van. ☺️
Tegyük fel, hogy valaki felhívásnak tekinti posztunkat – nevezzük Őt Bélának.

Ha Béla szombaton elindul az Egyéni rövidtávon a 9:00 órás Alfa futamban, a versenyzőknek szóló szabályokkal teljesíti az akadályokat és mindemellett kiemelkedően gyors tempóban tud haladni, még be tud érni akkor, amikor az Egyéni középtáv utolsó Béta futamát indítjuk, 11:00 órakor.
Erre a teljesítményre a mezőny kb. 10-13%-a képes, azonban ha Béla idáig eljut, már nem is kell kapkodnia, szép komótos tempóban teljesítheti a második versenyszámát, hiszen a pályát 16:30-kor zárjuk.
Ha Béla tehát mindkét egyéni terepakadályfutó távot teljesíti Csopakon, a nap végére a megtett kilométereinek száma meg fogja közelíteni a 30-at.

Amennyiben Bélának kötélből vannak az idegei és az izomzata, akkor vasárnapra is talál magának kihívást: 9:00 órakor elindul a 8 km-es terepfutáson, ami után hagyunk neki egy szusszanásnyi pihenőt, hogy aztán ugyanezt a távot még egyszer megtehesse a kutyájával.
Ehhez persze az első kutyások között kell indulnia 10:30 körül, hogy még visszaérjen a Beavatásra, aminek 4-5 km hosszú élményfutamai 12:00 és 12:30 között rajtolnak.
Így a második napon Béla egy félmaratonnyi kilit gyűjthet még, azaz a két napba nagyjából 50 km Fighters’ Run-t tud belepréselni, aminek több, mint 2/3-a terepakadályfutás.

Sajnos rossz hírünk van: a Csapatverseny ebbe a “flúgos futamba” már nem fér bele – kivéve annak, aki még Bélánál is elvetemültebb! 😉

Fotó: András Szigligeti, Photo 101