Fighters' Run történelem - interjú Griecs Zoltánnal

Egy kis történelem – avagy miért pont Fighters’ Run?

A Fighters’ Run név sokaknak ismerősen csenghet, hiszen ez volt az első Magyarországon megrendezésre kerülő terepakadályfutó verseny. Szervezői csapatunk úgy gondolta, megéri ezt a sorozatot újraéleszteni és új köntösbe helyezni, hiszen sok futó számára szép emlék az a rendezvény, ahol megismerkedhettek az akkoriban itthon még gyerekcipőben járó akadályfutással. Maratonman-es kollégánkkal, Griecs Zoltánnal beszélgettünk a régi versenyekről, ugyanis ő az akkori szervezőcsapatot erősítette.

Mikor került megrendezésre az első Fighters’ Run?
2012. április 29-én , a pósteleki parkerdőben, Békés megyében.

Hogyan kerültél kapcsolatba ezzel a sporttal?
Frissen végzett sportmenedzserként és sportújságíróként többet akartam. A főszervező, Vozár Attila “wingman-t” keresett maga mellé a második évben már egyre sokasodó feladatok koordinálására. Izgalmas időszaknak indult, az is lett belőle.

Mi volt a feladatod?
Fokozatosan épülve, ismerkedve: honlap és versenykiírás kezelése, kapcsolattartás az indulókkal, partnerekkel, költségek nyomon követése, később helyszín- és pályakijelölés, akadályok meghatározása, logisztika és építés, végül versenyigazgatói státusz.

Mi alapján találtátok ki az akadályokat, illetve hogy találtatok rá az első helyszínre? Akkoriban még nem volt túl sok példa előttetek.
Az első (és a második) helyszínül szolgáló Póstelek egy természeti kincs, tökéletesen illeszkedik egy ilyen projektbe: patak/csatorna, erdő, kastélyrom, tengernyi sár… talán csak a szint az, ami hiányzott, egyébként valóban tökéletes.

Ebben az időszakban, 2012-ben még mindig gyerekcipőben ugyan, de az USA-ban egyre jobban kezdett teret hódítani ez a fajta sportkultúra. Innen is sok mindent át lehetett menteni (villanypásztor akadály, palánkok, mászófal, szögesdrót alatt kúszás, stb.). Azonban az is fontos volt, hogy az adott terület adottságait is ki tudjuk használni, be tudjuk építeni akadályként, mint pl. egy patakot, a kecskeméti dombot, vagy egy kalandpark már meglévő elemeit. Összességében mindent felhasználtunk, amit lehetett, és kis kreativitással sikerült is kihozni mindenből a legjobbat.

Milyen nehézségek, esetleg vicces helyzetek adódtak az első szervezés során?
A legtöbb fejtörést mindig az okozta, hogyan találjuk meg a megfelelő kompromisszumot a pálya nehézségét illetően. Miután mindenkit megszólítottunk, vagyis minden célcsoportot szeretettel vártunk, komoly kihívást jelentett, hogy az 50 év feletti, túlsúlyos résztvevők számára is teljesíthető legyen a táv, miközben ugyanez a pálya a huszonéves katonai hallgatóknak is kihívást jelentsen.
Vicces eset? Volt egy pár. Ami élénken él bennem, az Kecskemét, amikor árokásás során a markolónak sikerült elvágnia pár vezetéket… akkor nem nevettem. 🙂

Milyen volt az első esemény fogadtatása a versenyzők körében, illetve a te előzetes elvárásaidhoz képest?
Aktívan 2013-ban, a második versenybe csatlakoztam be, de már akkor, az első rendezvényt követően is óriási hatással volt a korábbi és a potenciális érintettekre. Akkoriban nem kapott akkora nyilvánosságot egy ilyen kezdeményezés, mint manapság, éppen ezért is lengte körül egy, amolyan varázsos miliő az egészet. Aki lenyomta, az kvázi olyan doppingot kapott, amit előtte soha, és jogosan.
Ami engem illet, szervezőként sodródtam az árral, aztán – bár a kordon másik oldaláról, de – megkaptam én is ugyanazt az impulzust, mint a versenyzők. Óriási löket, akárhonnan nézed.

A további FR versenyek közül melyik volt számodra a legemlékezetesebb és miért?
A 2014-es csillebérci volt a TOP: immár saját hatáskörben, így a legfárasztóbb, de egyben a legélvezetesebb is. A csillebérci szabadidőközpont rengeteg olyan “kincset” rejtett, amit bűn lett volna nem kihasználni. Mindenből akadályt csináltam, és a vadabb dolgoktól sem riadtam vissza: palánk az épületek tetején, függőhíd építése, vaksötét, többszörösen elágazó alagutak, komplett bmx pálya bevonása, a kalandpark elemeinek használata… ami a csövön kifért, cca. 35-40 db akadályelemről beszélünk. Igazából a fele is elég lett volna, de úgy voltam vele, ha lúd, legyen kövér – úgyis ezért jöttetek 🙂

Miért lett vége a sorozatnak?
2015. elején szegődtem a Balatonman Triatlon Kft-hez, utána részemről elcsendesedett a Fighters’ Run őrület, utólag kiderült, az év tavaszán maga a projekt is.

Mit szólsz hozzá, hogy a Fighters’ Run új köntösben, új rendezői csapattal folytatódik?
Már épp itt volt az ideje, és alig várom, hogy végre “kívülről” is élvezhessem!

Mit javasolnál tanácsként a versenyre készülőknek?
Dobjatok félre minden előzetes kételyt magatokkal szemben, mert bár baromira fog fájni, életetek egyik legszebb élménye lesz!

Fighters’ Run történelem:
A megrendezett versenyek dátumai, helyszínei, és távjai