Gajdos Tamás: „Fizikailag és mentálisan is teljesen más ember lennék a futás nélkül”
  • 2015-07-10

Gajdos Tamás: „Fizikailag és mentálisan is teljesen más ember lennék a futás nélkül”

Talán kevesen tudják, hogy futóként kezdted a karriered, magyar bajnok is voltál. Mit adott neked a futás?

Ha egy szóban kéne válaszolnom, azt mondanám: mindent. Mikor kiskamaszként a hetvenes évek elején Monspart Sarolta tájfutó világbajnoki címén felbuzdulva magam is futni kezdtem, még fogalmam sem volt, mibe vágom a fejszémet. Aztán mikor néhány év múlva életem első atlétikai versenyén mindjárt megnyertem a mezei futó Budapest Bajnokságot, kezdtem már megérezni valamit. Ez a valami, a siker íze volt, amit abban az évben még négyszer érezhettem, ennyi országos bajnoki cím részese lehettem a szparis középtávfutó csapat tagjaként. Következő évben jöttek már az egyéni sikerek is: 1500 és 3000m-en is megnyertem a fedett-pályás ifi ob-t. Felnőtt koromban sem voltam sikertelen, de mivel a sportból már akkor sem lehetett megélni, háttérbe szorultak a versenyszerű edzések. A mindennapi munkám és életszemléletem, életmódom azonban a mai napig magán viseli ezeknek az éveknek a hatását. Azt gondolom, hogy fizikailag és mentálisan is teljesen más ember lennék a futás nélkül. Ez a csodálatos sport, mely nem véletlenül minden sportok alapja, tartást ad a legnehezebb élethelyzetekben is, hiszen aki egy maratoni távot végig tud futni, vagy kibírt már néhány hosszú, monoton téli alapozást, annak nem okozhatnak gondot a hétköznapi élet apró-cseprő buktatói. Persze mi futók is elbukunk néha, de sokadszor is felállunk, leporoljuk magunkat és nekiindulunk a következő akadálynak - úgy, mint itt a Fighters' Run-on...

 

57 évesen is kirobbanó formában vagy, szenior világversenyekről rendszeresen éremmel térsz haza. Mi a titkod?

 

Az imént mondtam már: a futás, a rendszeres sportolás tartást, egészséges életmódot igényel. Ezzel együtt egykori versenyzőtársaim közül is sokan undorral néznek már az edzőcipőre, vagy legalább is nem szeretnek már versenyezni, én viszont - talán mert későn kezdtem és hamar abbahagytam az első vonalban történő versenyzést - a mai napig izgalommal készülök minden egyes versenyre. Engem még mindig inspirál a legkisebb helyi megméretés is - egyszerűen imádok versengeni. Az, hogy ehhez a fizikumom is megvan még, az leginkább a szerencsés genetikának és persze a rendszeres edzéseknek köszönhető. Annak, hogy a mai napig örömöt találok a tréningekben - pláne, ha nem egyedül kell azokat végig csinálni... Ezért jó, hogy van egy vagány kis öregfiúk csapatunk, egykori versenyzőtársam, Gonda Tibor edzőnk vezetésével, aki nem hagy ellustulni minket, de kellően rugalmas is velünk - a korunknak megfelelően.

 

Mitől érdekes számodra a Fighters' Run? Mit gondolsz a versenyről?

 

A Fighters' Run egy újabb izgalmas versengési forma. Kicsit olyan, mint az életünk: egyszer fent, máskor lent. Kell tudni padlót fogva újra nekilendülni, sohasem feladni és küzdeni az utolsó méterig... Ki ne lenne arra kíváncsi, hogy egy ezernyi akadállyal tarkított pályán mennyi idő alatt tud végigmenni - vagy egyáltalán végig tud-e menni, mert, mint hallottam-láttam, már ez is komoly kihívást jelenthet a rajthoz állók számára. Nosztalgikus érzések is hatalmukba kerítenek ennek kapcsán, hiszen első komoly sportágam, a tájékozódási futás az árkon-bokron át zajló jellege miatt elég közel áll az ilyen fajta erőpróbákhoz. Ahogy látom, itt a lendület és az elszántság sokat számít egy-egy összetettebb akadály leküzdésekor. Remek, sokoldalúságot igénylő fizikai megméretés, melynek teljesítése során komoly lelki erőre és koncentrációra is szükség van.

 

Miért ajánlanád másoknak is a futást, akár épp az ilyen akadályokkal tarkított versenyeket?

 

A futás önmagában minden szárazföldön zajló sportmozgás alapja. A legegyszerűbb, legolcsóbb sport is egyben, hiszen, mint Peterdi Pál óta tudjuk: "... a láb mindig kéznél van". Az akadályok pedig, mint az imént már mondtam, kicsit az életben is gyakran elénk magasodó feladatokat, gátakat is jelképezik, melyek leküzdése születésünktől fogva a létfenntartásunkhoz is szükséges cselekvési forma. A 14 pont mind más, így változatos, szórakoztató feladatot is jelent a velük történő birkózás, ráadásul a civilizációban elpunnyadt városi embert kicsit kibillenti a komfortzónájából, így maradandó élményeket szerezhet a részvétellel - és nem csak kék foltok formájában...

 

Készülsz külön az akadályokra? Mit tanácsolnál az indulóknak, hogyan eddzenek egy ilyen versenyre?

 

Próbálok a szokásos futás-bringa-úszás "szentháromság" mellett több időt fordítani a "core", vagyis a testünk alapvető, tartást adó izmainak, a törzsizomzatnak az edzésére - sok statikus gyakorlattal és néhány, a gyógytornából ellesett, nyújtást-lazítást biztosító elemmel is. A speciális akadályokat nyilván nem lehet és nem is kell otthon imitálni, egyszerűen jó erőben kell lenni és elszántan készülni a rajtra, mert a végén úgyis minden fejben dől el.

 

Mit vársz magadtól a Fighters' Run-on?

 

Magamtól így elsőre maximum tisztes helytállást várok. Fogalmam sincs, hogy reagál majd az elmúlt években másfajta kihívásokhoz szokott szervezetem. Különösen a viszonylagos ügyetlenségemtől tartok, ami ráadásul némi tériszonnyal párosul, úgy, hogy az extrém akadályok leküzdése közben tökéletesen el fogok majd vegyülni az egyszerű nép gyermekeként a tömegben... :-)